Könyves nyár

Na, itt is volnék mindjárt egy újabb bejegyzéssel, üdv újra Mindenkinek!

Nyilván nem lehet a nyarat, az előző posztomban (melyet itt találtok) olyannyira dicsőített évszakot csak úgy, egyszerűen elengedni, így még azt is meg szeretném osztani ezen a végtelen nagy világhálón, hogy milyen olvasmányokkal bővült ebben az évszakban elmém könyvespolca! Sajnos idén kevesebb elméleti élménnyel gazdagítottam a fantáziám (nem vagyok benne biztos, hogy ez így értelmes, de jól hangzik), mint tavaly, szégyenlem is magam miatta, hisz bőven lett volna időm még sokkal-sokkal többet olvasni. No, nem baj, majd talán jövőre jobban belehúzok! Aztán nem is húzom tovább, nézzük a papír (és pdf) alapú élményeimet!

1. Cassandra Clare: A Végzet Ereklyéi - Mennyei tűz városa

Júniusban fejeztem be hivatalosan is ezt a hihetetlen sorozatot. Elhúztam a hónap elejétől egészen a legvégéig ezt az utolsó részt, hisz nagyon nehéz szívvel vetettem véget első olvasásra ennek az egész csodának, amit Clare megalkotott. Mindenképp újraolvasós a téma, meg persze az Árnyvadász univerzum többi sorozatát is el szeretném olvasni, úgyhogy nem örökre engedtem el az írónő műveit.

2. Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Végre egyszer időben elkezdtem a kötelezőket, mert idén 11-et is kaptunk, erre pont egy nem túl kellemessel kezdem. Ez a „nem túl kellemes” egy szolid megfogalmazás, valójában arra gondolok, hogy nem tetszett igazán. A történetet alapvetően élveztem, csak azzal volt a gond, hogy Puskin hihetetlenül elhúzta. Legalábbis szerintem, viszont nem igazán olvastam ezelőtt ebben a műfajban, úgyhogy lehet, csak nem tudom igazán értékelni. A táborban a medence partján ülve, lábamat a vízbe lógatva olvastam, a csoportvezetőm meg is lepődött, mikor megkérdezte mit olvasok. Nos, őszintén szólva én is.

3. D'Andrea G. L.: Wunderkind – A csodagyermek

Egyik negatív könyvből ugrottam fejest a másikba, medence helyett. Tavaly nyáron vettem meg a Wunderkindet egy barátnőmtől és idén jutottam el odáig, hogy el is olvassam. A fülszöveg és a karika alapján (amelyen 12+ állt) arra a következtetésre jutottam, hogy ez csak egy kis laza sztori lesz, gyorsan túl leszek rajta, de ez is valami. Aha! A nagy francokat! Már az elejétől kezdve az egész nyomasztó volt, és undorítóbbnál undorítóbb jelenetek váltották egymást. Mikor már azt gondoltam, hogy ennél rosszabb nem lesz, akkor lehetőségem nyílt olvasni egy kibelezett ember anatómiáját. Nem akartam félbe hagyni, ha már egyszer elkezdtem, gondoltam nem foghat ki rajtam még ez a borzalom sem. Végig szenvedtem, közben kiderítettem, hogy amúgy ez egy trilógia, viszont a többi részét nem fordították le (vajon miért...), így egy kicsit megbántam, hogy belekezdtem, mert hiába fogom végig szenvedni, nem fog semmi kiderülni a végén sem. A megérzéseim most sem hagytak cserben, egy hatalmas kérdőjel volt bennem miután elolvastam és egyetlen kérdés: Mi a szar? Szinte semmit nem tudtam felfogni a történetből és alig maradt meg valami, ugyanis az egész egy hatalmas katyvasz, sok helyen tejesen random és értelmetlen. Ami a legjobban idegesített, hogy 12 éves kortól ajánlják, de ez még az én 16 éves lelkemnek is megrázó volt, na meg érthetetlen. Nem tudom, hogy egy fiatalabbra milyen hatással lehet...

4. Molière: Tartuffe

Végre valami jó! Korábban olvastam az írótól a Fösvényt, ami nagyon tetszett, humoros volt és könnyen befogadható. Ez alapján gondoltam, hogy akkor a Tartuffe is biztos remek lesz, hát nem is kellett csalódnom! Ha a kötelezők csak ilyenekből állnának, akkor egy nyár alatt simán kiolvasnám az összeset. Ez is hasonlóan humoros volt, csipkelődős (ha mondhatom rá ezt), drámai és esemény dús. Pikk-pakk kiolvastam.

5. Kimberly McCreight: Amelia

Édesanyám kölcsönözte ki ezt a könyvet, de mikor elolvastam a fülszövegét engem is kíváncsivá tett. Anyának nagyon tetszett, csak úgy falta az oldalakat, nagyon hamar végzett vele, így, mielőtt visszavittük volna a könyvtárba nekem is muszáj volt elolvasnom. Be kellett látnom, hogy valóban letehetetlen, ha egyszer elkezdi olvasni az ember. Ugyan nem sikerült olyan hamar kiolvasnom, de egyszerre nagyon sokat tudtam vele haladni, hisz a fejezetek csak úgy kérették magukat. Nem tudok mit írni. Szinte tökéletes ez a könyv.

6. Sarra Manning: Londonban bármi megtörténhet

Nővérem egyik alkalommal, amikor arról beszéltem, hogy azt sem tudom mit olvassak, akkor a kezembe nyomta ezt a könyvet mondván, hogy olvassam el. Neki még nem volt ideje hozzá, viszont én hamar bele is kezdtem. A történet meglepően nagyon tetszett, ez az egész londonosdi belopta magát a szívem egyik parányi zugába, a főszereplő hatalmas fejlődésen ment keresztül és a két francia srácot is szerettem, főleg Jaen-Luck karakterét. A fejezetek elején a rövid kalauz nem igazán jött be, a végén már inkább csak átugrottam, hogy tudjak haladni az eseményekkel, de aki szeretne Londonról még több dolgot megtudni, annak biztosan tetszik.

7. Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi

Annyira régóta szerettem volna elolvasni és már nem bírtam várni, muszáj volt letöltenem és elolvasnom. Ugyan jobban örültem volna, ha könyv formájában élhetem át az élményt, amit nyújtott, de így is imádtam. Letehetetlen volt, egyfolytában olvastam és olvastam, teljesen megimádtam Simont és Blue-t és ahw. Bocsánat, fangörcs. Alapvetően számomra most már sokkal izgalmasabb és érdekesebb egy fiú szemszögéből olvasni, mert a lányosokat már ismerem, abban már nincs semmi új (enyhe túlzással). Nem is kellett csalódnom! Szóval lényegében ebben a könyvben mindent imádtam, egyedül kicsit azt sajnáltam, hogy Blue végül nem az lett, akire gondoltam (aki olvasta, úgy is tudja, hogy kire gondolok...igen, Rá!), mert nekem nagyon szimpatikus volt az ő karaktere is, de legalább meglepő volt a vége! A film után egy kicsit jobban beletörődtem és elfogadtam. Apropó, az adaptáció is tetszett, abban sem kellett csalódnom!

8. Kelly Oram: Cinder és Ella

Nem igazán vagyok oda a klisés, romantikus könyvekért, de úgy döntöttem, pótolom a LOL könyves elmaradásaimat (ha nevezhetem így). Minden ellenére kellemes élményt nyújtott a könyv, kicsit különleges volt, a karakterfejlődés remek lett, és hát kikapcsolódásnak megfelelt.

9. Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Ezt már korábban is olvastam és az előbbihez hasonlókat tudnék írni róla. Bár ez jobban tetszett, talán ez lesz a kedvenc LOL könyvem, vagy már most az. A téma egész érdekes és különleges, ez az, ami megfogott benne.

Ti miket olvastatok? :)