Simon és a Homo sapiens-lobbi

Üdv Mindenkinek!
Nem rég olvastam Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi című könyvet, ami olyannyira tetszett, hogy úgy gondoltam, megérdemel egy külön bejegyzést. Egy rövid ajánlót és véleményt olvashattok róla a következőkben.

Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 324
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016

Fülszöveg: „Sokak ​szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG. 
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…
Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is."


Simon egy meleg fiú, aki megismerkedik az interneten egy másik meleg fiúval. Egymás kilétéről csupán annyit tudnak, hogy ugyanabba a suliba járnak. Simon örül, hogy végre meg tudja valakivel osztani az élete nehézségeit, ugyanis senkinek nem coming out-olt még. Blue-nak - a titokzatos levelezőtársának - rengeteg mindent el mer mondani és szinte éjjel-nappal vele emailezik. Természetesen nagyon kíváncsi rá, hogy ki lehet ez a fiú, akibe virtuálisan beleesett. (Viszont ez majd csak a könyv vége felé derül ki.) Mindeközben persze nem áll meg az élet, Simon szerepel az iskolai színdarabban, egy fenyegetésnek próbál eleget tenni, halloweeni buliba megy és sort kerít a bizonyos coming out-ra is, miután valaki csúnyán megalázza az interneten. Meg hát keresi az ő Blue-ját, aki nem szívesen leplezi le magát, viszont ő maga rájön, hogy valójában Simon Spierrel levelezik...

Ez volt az első igazi lmbtq könyv, amit olvastam, viszont már nagyon régen eldöntöttem, hogy én ezt egyszer mindenképp akarom. Sajnos nem bírtam megvárni, hogy papír formájában kerüljön a karmaim közé, így pdf formájú olvasásra vetemedtem. Egy nap alatt kivégeztem, de legalább valami hasznos dolog miatt volt egész nap a kezemben a telefonom végre. Nem bírtam letenni. A fejezetek csak úgy jöttek egymás után, alig voltam hajlandó egy pillanatra is elengedni a történetet, amikor pedig meg tudtam tenni, akkor is a folytatáson gondolkodtam és azon, hogy ki lehet Blue. Teljesen Simon bőrébe tudtam bújni, szerintem ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló izgalommal olvastam az emaileket. Vele örültem, vele voltam dühös vagy éppen szomorú. Szinte mintha az ikrem lett volna. Szóval imádtam. A végén kicsit elkeseredtem, amiért nem az lett Blue, akinek végig szurkoltam és akiről tudtam, hogy úgysem ő lesz, de azért reménykedtem. Viszont! Megnéztem a filmet is, ami meglepően klasszra sikerült (annak ellenére, hogy a magyar címe borzalmas), bár már annak iszonyúan örültem, hogy Nick Robinson alakítja a főhősünket és még Katherine Langford is szerepel benne. El tudtam vonatkoztatni a könyvtől és nem akadtam ki, ha valami nem úgy volt, mint abban, így hihetetlenül élveztem és hasonló élményt nyújtott, mint olvasva. Na meg az is igaz, hogy sokkal jobban shippeltem benne Simont az igazi Blue-val. 
Tulajdonképpen ez a könyv egy kicsit arról is szól, aki olvassa. Mert tinikről szól, a problémáinkról, arról, hogy rengetegszer érezzük azt, hogy nincs aki megértsen minket. Kicsit Rólad is szól. Mert Te is voltál már tini, vagy éppen még mindig az vagy, de ha nem, akkor pedig az leszel. Majdnem, mint a bárányhimlő.
Szóval összességében a könyv és a film is egyaránt a kedvencemmé vált, valószínűleg újraolvasós a téma, mert tényleg nagyon imádtam az egészet. 
Szívesen néznék valami hasonló sorozatot akár és biztos, hogy fogok még lmbtq könyveket olvasni. Azt is láttam, hogy angolul van egy könyv, ami nem kifejezetten a folytatása, csak a Homo sapiens-lobbi egyik mellékszereplője kerül benne főszerepbe (Leah on the Offbeat). Az is érdekes lehet, sajnálom, hogy még nincs lefordítva, szívesen elolvasnám.

Kedvenc szereplő(k):

Egyértelműen Simon az egyik. Annyira az ikremmé vált (nem feltétlenül azért, mert bármiben is hasonlítunk) és annyira nehéz volt a személyiségétől megválni. Nagyon hozzám nőtt a karaktere.

Cal Price a másik. Az egész történetben Simonon kívül neki volt olyan karaktere, ami megfogott és kíváncsivá tett. Nem sokszor szerepelt, amit nagyon sajnálok, de nekem  igen szimpatikussá vált és nagyon megkedveltem. Szívesen olvastam volna több jelenetet vele.

Kedvhozó idézetek:

„Mindig kíváncsinak tartottam magam, de azt hiszem, leginkább csak hülyeségekbe szoktam beleütni az orromat."

„Mondom, mi a tökéletes boldogság: két kézzel megfogom a gurulós szék alját, és Cal Price maximális sebességgel végigtol a folyosón."

„Ha jobban belegondolok, milyen szemétség már, hogy a tanárok azt hiszik, hogy ők dönthetik el, miről gondolkodjunk. Nem elég, hogy itt ülünk csendben, és hagyjuk őket tanítani. Mintha azt hinnék, hogy joguk van a gondolatainkat is megszabni."

„Nem szoktad azt érezni, hogy be vagy zárva önmagadba?"

„Azt hiszem, azt akarom mondani, mintha időnként rajtam kívül mindenki tudná, hogy ki vagyok."